2023.06.23-24-25 – Gyula
A szokásostól eltérő időpontban és a szokásostól eltérő felállásban – jellemezhetnénk röviden az elmúlt három napot.
A Budafóka szenior versenyzői jószerivel mindenhol ott voltak az elmúlt pár napban, vagy ahogy mostanában divatos: mindenhol IS! Hiszen az utánpótlás versenyeken szurkolóként (Kaposvár és Hódmezővásárhely), az Öbölúszáson (Budapest) versenyzőként, Egyiptomban a Masters VB-n uszonyosúszóként és nem utolsó sorban Gyulán Szenior versenyzőként!
A szokásos 3 naposra tervezett verseny, idén is 3 napos volt. S bár az időjárás próbára tette a helyszínt, azért túlnyomó részt meleg és napos időben zajlottak a futamok. Az uszoda vize még éppen nem volt túl meleg a versenyzéshez. A nyitott medence partján azért jól jöttek az arra úszó bárányfelhők, melyek enyhe árnyékot vetve simították ki a napsütéstől hunyorgó tekinteteket. Tehát minden adott volt egy szokásosan izgalmas, de ugyanakkor kellemes versenyhez.
Már az első nap izgalmakat hozott még mielőtt a verseny elkezdődött volna, hiszen az első versenyszámban is induló Árpi érkezése igencsak az utolsó pillanatra sikeredett. Mondjuk így legalább nem az előzetes esélylatolgatás vonta el a csapat figyelmét. Mint kiderült végül más sem, hiszen a last minute megjelenés ellenére a korosztály első helyét sikerült megszerezni 50m pillangón. Ez már önmagában bíztató kezdés Árpinak és a csapatnak is, akik a nyitónapon végül 2-en voltak Matyival. Hátra volt még azért pár versenyszám és itt most nem a 200m hátra gondolok, mert az valahogy kimaradt a repertoárból. Volt helyette 100m mell, ami nem múlt el nyomtalanul, hiszen nem csak a második aranyérmet jelentette, hanem egy új korosztályos országos csúcsot is. Ez után a nap utolsó egyéni száma a 200m gyors, ha másért nem is, de a kiváló eredmények miatt inspirálóan hathatott a 2 fős legénységre. Árpi ismét az első, Matyi a dobogóhoz legközelebb eső, negyedik helyet szerezte meg. Mi lesz ebből, ha ez így folytatódik foghatnánk már-már Pep Guardiolás mém-ként a fejünket az eredmények hallatán. De jött a második nap és vele a Lender György emlékszám. 400m gyors. S benne Matyi, aki nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy a Csongrádon felállított egyéni csúcsán javítson. Egy biztos Matyi az Árpi által megkezdett egyéni mintát követve itt is 4-ik ként zárt a korcsoportban. Ennél bosszantóbb alig történhet, de Mátyásunknak ez nem szegheti kedvét! 2. szám – 100m pillangó! Hát persze, hogy az indulók között van ismét! És óóó… nem, ez nem fordulhat elő, pláne nem egy nap alatt 2-szer. De a kifüggesztett eredménylista sajnos nem hazudik. Ismét a legjobb eredmény a dobogósok mögött. Mit lehet ezzel kezdeni? Hogy lehet ezt feldolgozni? Nos, Mátyás a szurkolást választotta és a medence partján, csapattársát buzdítva hajszolta bele Árpit a 200m mellúszás aranyérmébe, ami mellé ebben az esetben is társult az új országos csúcs. Ezek után nem maradt más, mit fejenként kevesebb mint 30mp, gondolták. Ez végül így is lett, hiszen az 50m gyorsat mindketten az imént említett időn belül teljesítették. De hogy ez mit jelent? A falra kiragasztott összesítők alapján nem mást mint. Igen, az időhúzás célja nem más, mint hogy az olvasóban is egyre erősödő dobpergés hangja ébressze a gyanút! Csak nem? DE! Árpi arany, Matyi ismét egy igen. Ismét egy negyedi hely. Ilyen nincs és mégis van. Ki tudja, hogy a verseny több, mint fél évszázados történelme látott-e már ilyet (ezt biztosra talán csak Miklós Attila tudhatja). De a nap nem ért még véget és tartogatott még némi meglepetést, hiszen a vasárnapra tervezett érkezővel kiegészülve a 4x50m-es férfi gyorsváltó is elindulhatott! Igen, a nevezést addigra már régen le kellett adni. S a csapat megkockáztatta. És milyen jól tette! Hiszen így elindulhatott. Ha már elindult, akkor oda is tette magát. Melynek eredménye egy kiváló ezüst érem! Hát lehetne ennél szebben kárpótolni azt a számos negyedik helyet? Bár Árpi esetében is kilóg az eredménylistáról, de az Ő arcáról sem lehet letörölni a mosolyt, hiszen ez is egy eredményes nap volt.
Ezt követően a hagyományokat megtörve a csapat csatlakozott a közös vacsorához, ahol néhány új ismerőssel kiegészülve vidám hangulatban költötték el a még melegen felszolgált főfogást, némi hűsítő, gyöngyöző csapolt sör társaságában. Kizárólag a folyadék és a – minden bizonnyal Britt kutatók által bebizonyított – magnézium pótlás miatt. Sok idő nem maradt, mert ugyan takarodót nem fújnak, de másnap mégiscsak verseny van. Így is lett. Először másnap (de nem másnaposan), majd verseny.
A meglepetések végtelen tárházát kihasználva Matyi a reggeli irányába fordulva még egyszer megjegyezte: "a 200m pillangón kellett volna indulni". Mikor ez a mondat elhagyta a száját még nem sejtette, de tudhatta volna, hogy Tamás – a csapat titkára – nem veszi fél vállról a kérést, így mire a bemelegítésre megérkezett Mátyásunk, a neve már a versenybíróság asztalán, az első futamban indulók névsora között szerepelt. Ekkor már nem volt mit tenni. Cselekedni kellett! Cselekedett. És megtört a hétvége "átka"! A pillangó a dobogó 3-ik fokára repítette Mátyást! Ekkor következett az 50mell, már ami a csapatot illeti, mert hát a hát aznap is kimaradt. Eljött az idő, hogy Tamás is számot adjon a felkészüléséről. 4-ik hely. Gyanús! De annyi baj legyen, láttunk már ilyet ezen a hétvégén. Majd következett Árpi, szintén 50m mellen. Nem hazudtolta meg sem magát, sem az egyéni sormintát! Araaaaany!!! Lehet ezt megunni? Aligha! Az eredményhirdetések közepette elkezdődött a csapat számára az utolsó megmérettetés. 100m gyors. Itt a 3 jelenlévő Budafókás már az összes maradék erejét kiadhatta magából. Minden bizonnyal meg is tették. Árpi a zárószámban ezüstérmet szerzett. Tominak a 4-ik helyet sikerült megkaparintania. Meglátszik a Matyival közös felkészülés eredménye. De hogy Mátyásnak hogyan sikerült?
A következő frissítéssel kiderül!
Gratulálunk a csapatnak!
